mi a rendszerrituálé?

A rendszerrituálé olyan technika, amely verbális és nonverbális eszközökkel, tapasztalás és tanulás, megélés és megértés kettőssével dolgozik. Nagy hangsúlyt kapnak az élményalapú módszerek, a nem szokványos tudatállapotok. Ilyen például a tánc, a mozgás, a szabad alkotás, a relaxáció, az imagináció, a szertartások, a zene és a ritmushangszerek által kiváltott sajátos élmények, tapasztalatok. Fontos mind önmagunk, mind a velünk történtek magasabb nézőpontból való vizsgálata és megértése. 

A Rendszerrituálé egy komplex, integratív önismereti módszer, amely túlmutat a klasszikus családállításon: rendszerszemléletű, ugyanakkor testorientált, szimbolikus és élményszintű folyamatokra épít.

Lényege, hogy a személyes és kollektív mintákat egyszerre képes megszólítani.

A módszer ötvözi:

– a rendszer- és családállítás lényegi elemeit (megjelenítés, térbeli dinamika, transzgenerációs hatások),

– a rituálék erejét, melyek segítik az átlépést egyik lelki állapotból a másikba,

– a születésélmény-feldolgozást, amely a legkorábbi testi-lelki mintákat dolgozza fel,

– a művészetterápiát, amely kreatív formákat nyújt a belső tartalmak kifejezésére,

– a sámánisztikus technikák, például ritmushangszerek használatát, transzélményt,

– a szabad mozgást és hangadást, mint önkifejezési és feszültségoldó eszközöket,

– valamint a rogersi attitűd (empátia, feltétel nélküli elfogadás, hitelesség) pszichológiai alapállását.

Míg a klasszikus családállítás fókuszáltan a családi rendszer láthatóvá tételére és rendezésére épít, addig a Rendszerrituálé sokkal szélesebb spektrumon dolgozik. Nemcsak a családi dinamikákat vizsgálja, hanem a résztvevő életútját, születési élményeit, testemlékezeteit, belső archetípusait és kollektív lenyomatait is integrálja a folyamatba. A résztvevők nem passzívan vesznek részt, hanem aktív tagként. A rituálék, imaginációk a dobok-csörgők-csengők hangja, a zene, a mozgás, a hangadás, a művészetterápiás foglalkozásokon keresztül mindenki dolgozik a saját témájával is, miközben kapcsolódik a közös térhez.

A Rendszerrituálé azoknak ajánlott, akik:

- már túl vannak néhány önismereti tapasztalaton, de mélyebb élményre vágynak,

- a klasszikus verbális módszerek mellett szívesen dolgoznának nonverbális technikákkal is

- fontosnak tartják a transzgenerációs minták, a születésélmény és az életút során szerzett élmények feldolgozását,

- nyitottak az élményszintű, intuitív és rituális megközelítésekre

- szeretnének továbblépni, saját életüket élni

A Rendszerrituálé egyszerre strukturált és intuitív, vezetett és megengedő, transzformatív és megtartó.

a rendszerrituálé kialakulása

A Rendszerrituálé nem egy kész technika átvételéből született, hanem egy évek alatt - különböző módszerek ötvözésével - organikusan fejlődő, élő rendszerként alakult ki.

Amikor 2006-ban egyéni konzultációkkal kezdtem dolgozni, hamar felismertem, hogy azok egy idő után elakadnak, a verbális feldolgozás, az intellektuális megértés már nem vezet tovább és bár segíthet az önreflexióban, bizonyos mélyebb mintázatok – különösen a visszatérő sorsismétlések – nem oldódnak pusztán a szavak szintjén. Egyre többször merült fel bennem a kérdés: hogyan lehetne az élmény-és érzésszintet is bevonni a terápiás térbe?

2011-ben kezdtem el használni - vezetett imaginációk mellett - az egyéni horoszkóp (radix képlet) egyes elemeit, amelyeket térben jelenítettünk meg. Azokat a bolygókat, tengelyeket vagy feszültségpontokat választottuk ki, amelyek választ adhattak a kliens ismétlődő életmintázataira. Ez volt az első lépés a térbe helyezett, megjelenített belső dinamika felé.

Néhány év múlva megjelent az igény a csoportos formákra is. Így született meg a "Belső planéták – Az életre kelt horoszkóp" nevű csoportos foglalkozás-sorozat, ahol már intuitívan kiválasztott zenékkel, ritmushangszerekkel dolgoztunk. A csoportdinamika, a képviseleti szerepek, a zene és a tér ereje új szinteket nyitott meg a munkában.

A horoszkópállításokkal átfedésben elindult, majd később azokat felváltotta a "Neked szabad" néven futó szertartásos állítás-sorozat, ahol kezdetben még segédeszközként jelen volt a személyes születési képlet, de már nem helyeztünk rá akkora hangsúlyt. Itt már megjelentek a kisebb rituálék, a bemelegítő-ráhangoló ritmushangszerrel kísért relaxációk, a kártyák használata, és megmaradt az érzelmeket, az átélést segítő zene és ritmushangszerek szerepe is. Nemsokára eltávolodva a klasszikus állítási protokolltól, megpróbáltam minél jobban bevonni a résztvevőket, hogy a segítők is mélyebben részt tudjanak venni a folyamatban. Megjelentek a csoportos gyakorlatok és teret kapott a rogersi segítő beszélgetés is. A résztvevők egyre aktívabbá váltak.

Ekkor már egy ideje rendszeresen tartottunk hosszabb lélegzetvételű újjászületés foglalkozásokat, ahol háttérbe szorult a verbális közlés és inkább testérzetekkel, szabad mozgással, szabad hangadással vagy csoportos testmunkával dolgoztunk. Mivel ezek átütő ereje vitathatatlanná vált, ezeket beemeltük a szertartásos állításokba is.

Az évek során így kialakult egy komplex módszer, aminek használata során a csoporthoz igazodva vettünk elő különböző módszereket a klasszikus állításoktól a mélyebb, megengedő-kísérő, testfókuszú, mozgásos-szabadtáncos, nonverbális formákig. A Rendszerrituálé egy folyamatosan változó, alakuló módszer, mely nagyban igazodik ahhoz a térhez, amit a résztvevők alkalomról alkalomra életre hívnak.

A klasszikus állításoktól való eltávolodás számomra szinte szükségszerűvé vált, ez nemcsak továbbgondolása volt a módszernek, hanem egy másfajta tér létrehozását is jelentette. Megmaradt ugyan a rendszerszemlélet, de több módszerrel is kiegészült, azzal a céllal, hogy minél sokrétűbben, nagyobb felületet lefedve tudjunk teret adni a megújulásnak.